A 10cc a legszebb ellenpélda arra a maximára, miszerint minden popzene bunkó, exploitatív és idióta tuskóknak csinálják, táncolás végett. Ez egy igen intelligens zenekar, lírikailag, (stúdió)technikailag és zeneileg egyaránt, sőt, az albumborítóikat meg egyetemen kéne tanítani, mindamellett nem tudom jobban jellemezni zsánerileg, csak popzeneként. Ez a szám a Deceptive Bends című albumról van (megintcsak nagyszerű borító), és mint szinte minden számuk, fogyasztható tánczeneként is, de ugyanakkor valamiféle gonosz, ironikus, szubverzív poén is. Nem kommentálom többet, tessék meghallgatni és elolvasni, és az összes többi albumukat is fogyasztani. Nagyszerűek, nem csoda hogy fel-felbukkannak kböző hollywoodi filmek nosztalgiázó soundtrackjében is.
Általában vett bajom a magyar (pop)zenével, hogy a dalszövegek szintjén vagy túl komolyan veszik magukat, vagy túlságosan elpoénkodják az egészet és faszravevés (vagy faszverés) lesz belőle. A Zizi (vagy Z'Zi) Labor a nyolcvanas évek magyar popzenéjének egyik idegesítő jelensége volt, abból az átkos korból, amikor a nómenklatúra határozta meg, hogy az emberek milyen popzenét kell szeressenek, és a Vasfüggöny nagyon sok amúgy zseniális magyar zenét elzárt a Nyugat kíváncsi fülei elől. Hogyha idegesítő, akkor miért posztolom? Mert valahogy mégiscsak működik: nem lehet nem röhögni rajta, s azt is megmondom, miért: mert egy igazi, full-autentikus falusi asszonykórust (Veresegyházáról) használtak fel a refrénhez. Persze az összhatás a dilis videoklippel teljes, fogyasszátok egészséggel, de még mielőtt mosolyogva állnátok fel a sokszáz dolláros, méregdrága hangfalak elől a dal végeztével, jusson eszetekbe: ezeket nyomatták, holott voltak olyan zenekarok Magyarországon, mint pl. a Beatrice. Na de mindegy, legalább vicces.
