2015. július 11., szombat

Szombati funky soul - Tower of Power: What Is Hip?

Ezt a zenekart nemrég ajánlotta be egy ismerősöm, mint tökéletes muzsikát szexhez, hamar ki is próbáltam. Mondjuk nem ez a legdugósabb számuk, ez inkább táncolós, már amennyire én, a Nem Táncoló Ember meg tudom állapítani. Mindenesetre nagyon feszes, rézfúvósokkal alaposan megtámogatott funk ez, de azon jóval túl is mutat. Helyenként meglepően komplex, főleg bulis zenéhez képest. Különösen szimpatikus a groove-ot szinte motorszerű precizitással és erővel megtámogató pulzáló, gyors basszusgitár-téma, még ritmusváltások/breakek is vannak benne. Kár, hogy a mostani amerikai fekete zene ezen régiek kreativitásának töredékét mutatja fel mindössze, mégis jóval híresebbek. Sic tranzit. Na de válaszolva a címben feltett kérdésre: hát a csípő, bazmeg :D

2015. július 9., csütörtök

Pénteki minimál pszichedelia - Physics: Delayed Drone

A Physics egy nagyon hamar megszűnt, kevés kiadványt megért igazi ritkaság volt a kilencvenes évek vége felé, amikor már és még nem volt "divatja" az efféle minimalista, a hetvenes évek kraut-rockjában gyökerező fél-elektronikus zenének. Már ahhoz is elég nagy elszántság kell, hogy valaki Fizikának hívja a zenekarát, nemhogy ilyen monoton, a szám címéhez passzolóan ténylegesen drone-oló (miért nincs erre jó magyar szó? gyertek, találjuk ki. ezúttal versenyt hirdetek: a drone, droning - nem a minihelikopter! - szó legjobb magyarításáért fizetek egy kávét egy tetszőleges kolozsvári kocsmában.) hangzással álljon elő. Nem is csodálom, hogy hamar megszűntek. Pedig nagyszerű zene ez, ha nem is passzol minden (lelki)állapothoz. Érdekes még, hogy a drone itt szinte szó szerint is drone: néha helikopterre emlékeztető szintihangok dúsítják az elszállós, kókadozós, kánikulához maximálisan találó fílinget. [ui. ma jól benéztem a napot, haha. a dátumot már nem cserélem ki, csak a címet javítottam]

2015. július 8., szerda

Szerdai metál - Ark: Torn és Where the Wind Blows

Az Ark egy prog.metál "szupergrupp" volt az ezredforduló környékén, most egyedül Jorn Lande nagyszerű hangú énekes nevét emelném ki a felállásból. Mindössze két albumuk volt, ami hatalmas kár, ráadásul a bőgős a tavaly meg is halt, úgyhogy ebből reunion soha nem lesz, legalábbis abban a formában nem. S hogy mitől progresszív ez a metál? A második albumról származó Tornból számból eléggé alaposan kiderül, az egyből működő, dallamos refrént néha igen fura ütemek és hangzások kötik össze, de sohasem nyújtják el a kísérletezgetést annyira, hogy kellemetlen legyen a kedves hallgatónak. Az első albumról kiszemelt Where the Wind Blows pedig nemkülönben dallamos, fülbemászó refrénnel bír, de maga a szám is egyszerűbb kicsit, sőt, még egy blues(os) szóló is helyett kapott benne. Szerintem maximálisan rádióbarát zene, fura hogy nem mennek ilyen igényes dolgok az éterben. Szóval R.I.P. Ark.


2015. július 5., vasárnap

Vasárnapi jazz fusion - Oregon: Dance to Morning Star

Mialatt a héten kinn a városban (mégcsak nem is feltétlenül mindig a parkban) zajlott az igen kevés jazzt felvonultató Jazz in the Park fesztivál, én itthon felfedeztem magamnak egy igazi jazz-zenekart, ráadásul borító alapján, ami velem kb sohasem szokott előfordulni. Persze nem "tiszta" jazz ez sem (miért, az mit jelent?), hanem ez is fuzionál, mégpedig világzenés, népi hangszerekkel, hangzásokkal és struktúrákkal. Ráadásul rohadtul nem mai csirkék ezek sem, hanem pont a számomra aranykorban kezdték, a hetvenes években. Az amerikai Oregon zenekarról van szó, s közben azt is megtudtam, hogy 2003-ban Temesváron is jártak. Viszonylag egyszerű, népies ritmusra szólóznak klarinéttal, de néha még nagybőgővel(!) is, tessék megfigyelni a számban felbukkanó akusztikus hangszerek miriádjait.