tag:blogger.com,1999:blog-40348784140845335982024-03-13T02:33:10.751+02:00Tran(s)zisztorJakab-Benke Nándor zenés blogja (aka. szoft ízlésterror).Unknownnoreply@blogger.comBlogger64125tag:blogger.com,1999:blog-4034878414084533598.post-4902126223003159592016-01-16T10:41:00.003+02:002016-01-16T10:41:59.433+02:00Szombati elektronikus - Software: Power of Independence<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgViw_s0w6i59r_BfTFkfwUkQMHNhS3FLOMTiMd8SRjhI0oVVBpc5bkrjCcYKZLjzmlnHkNxjA6QeT_WTcZ44zHYlak2EJIwrWttdV4F97we_IJF9ppdgCiunfQQ9HPirSWpb_ctMIJOIo/s1600/beamscape.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgViw_s0w6i59r_BfTFkfwUkQMHNhS3FLOMTiMd8SRjhI0oVVBpc5bkrjCcYKZLjzmlnHkNxjA6QeT_WTcZ44zHYlak2EJIwrWttdV4F97we_IJF9ppdgCiunfQQ9HPirSWpb_ctMIJOIo/s1600/beamscape.jpg" /></a></div>
A Software nem Bill Gates titkos titkos zenei projektje, hanem egy obskúrus német (mi más?) duó (néha nem is Software-ként, hanem csak simán Mergener und Weisserként fordulnak elő), akik 1984 és 2000 között voltak aktívak, tehát pont akkor, amikor a legnagyobb innovációk történtek a téren, de az elektronika azért még nem tört be a mainstreambe. Ez a szám pl. a Ceau-rendszer legdurvább napjaiból való. Nem volt még Fruity Loops meg ilyesmi, szóval hiába szoftver a "zenekar" neve, attól még hardver szintikkel és analóg rögzítő-rendszerrekel készültek a zenék, és érződik is, sokan most, a 21. században erőlködnek, hogy ezt az oldschool-szinti-hangzást emulálják. Nem lettek olyan híresek, mint pl. a szintén német Tangerine Dream, de azért akad egy-két kellemes pillanat a diszkográfiájukban. Most már viccesen retrónak tűnnek a számcímek meg a borítók (az egyiknek pl. egy fraktál, aminek a létrehozása akkori számítógépekkel mekkora dolognak számított, emlékszem még!), de a zene több mint hallgatható. Ez pl. egy nagyon tangerines, egyszerű, de izgalmas téma.
<br />
<br />
<iframe allowfullscreen="" frameborder="0" height="55" src="https://www.youtube.com/embed/1Yd_X_eZxpg?rel=0&showinfo=0" width="440"></iframe>Unknownnoreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4034878414084533598.post-44593492507811177272016-01-15T17:00:00.000+02:002016-01-16T10:39:04.352+02:00Pénteki pszichedelikus - David Bowie: Big Brother<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgPtnO06mfPZSA6qhUox5Ctq4oWPYQUfzRkk3u6pwPvxEYrPQXfo9DT51LXROCo9Uuzm24GVJ1xj-NI6CUGM4C6OZCyXoznc1aOAcdTVHpiHeCxcKVFLlYIJjH51LeriuH4vsUv3jrgyfc/s1600/diamond_dogs.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgPtnO06mfPZSA6qhUox5Ctq4oWPYQUfzRkk3u6pwPvxEYrPQXfo9DT51LXROCo9Uuzm24GVJ1xj-NI6CUGM4C6OZCyXoznc1aOAcdTVHpiHeCxcKVFLlYIJjH51LeriuH4vsUv3jrgyfc/s1600/diamond_dogs.jpg" /></a></div>
Ha a múltkor Lemmyt búcsúztattam, akkor most David Bowie-t is illene. Míg előbbi életemnek egy korábbi szakaszában volt meghatározó jelenség, utóbbi nem is olyan rég, "mindössze" az utóbbi 7-8 évben. Szóval hát igen, elmentek, szinte egyszerre, szinte születésnapjaik körül, szinte egyidősök is voltak. Mindenki leírt már mindenféléket, úgyhogy nagyon nincs amit osztani az észt, itt van szerintem a legjobb Bowie-albumról (a zavarbaejtő borítójú <i>Diamond Dogs</i>) az egyik utolsó szám. Egyszerre fülbemászó és slágeres, s egyszerre pszichedelikus és zavaró. De nem feltétlenül a dalszövege okán: persze, arról szól, amire tippelnél, szóval Orwell disztópiájáról (amire utal az album többi száma is, főleg az <i>1984</i> című), de egyébként fingom sincs, hogy mit jelentenek egyes sorok konkrétan. Egy krautrockos mellotron-futammal (illetve a wiki szerint igazából <a href="https://en.wikipedia.org/wiki/Chamberlin" target="_blank">chamberlin</a>nel készített szaxi-szólóval) indul. Nem evilági, az biztos. Mint maga Bowie. Összefolyik az albumzáró számmal, aminek nem kicsit idegesítő a vége, de Bowie megengedhette magának az efféle hecceket. Viszlát.<br /><br />
<iframe allowfullscreen="" frameborder="0" height="55" src="https://www.youtube.com/embed/5EOlZyD26T4?rel=0&showinfo=0" width="440"></iframe>Unknownnoreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4034878414084533598.post-18077052379553789422015-12-30T00:03:00.000+02:002015-12-30T00:03:02.870+02:00Szerdai metál - Motörhead: Orgasmatron<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgdfk5dkisYRbjB0bCz6b6k67Wxq1PMzNceAJwyuI54mu6KlFws2oIE_zWs_5pFgJQKvbEAXqHWxB9U8gtU8ArimXZGs-NW3nId82teI688qvf-7r8Ckwk0E7QAzDpkTOwRuk49jgQDcXI/s1600/orgasmatron.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgdfk5dkisYRbjB0bCz6b6k67Wxq1PMzNceAJwyuI54mu6KlFws2oIE_zWs_5pFgJQKvbEAXqHWxB9U8gtU8ArimXZGs-NW3nId82teI688qvf-7r8Ckwk0E7QAzDpkTOwRuk49jgQDcXI/s1600/orgasmatron.jpg" /></a></div>
Mivel tegnap, hetvenéves korában elment a kemény rockzene egyik legnagyobb ikonja, úgy gondoltam, illik elbúcsúzni tőle ezen a blogon. Nem is nagyon kellett gondolkoznom, hogy milyen számmal tegyem: annak idején, amikor még nem volt sem CD, sem mp3, hanem összevissza másolt kalózkazettákról hallgattuk a zenét, nagy kiváltságnak számított egy bulgár/orosz/lengyel, színes borítós "eredeti" másolat (VIVO, takt és egyéb márkájú kalózcuccok voltak, sokan biztosan emlékeznek ezekre). Nos, az <i>Orgasmatron</i>-kazetta sunyin meghúzódott valamelyik árus kínálatában (talán az "öregnél", a piacon, de talán máshol, a Sugás földszintjén), és bevallom, hogy borító alapján választottam ki. Akkor már elég sok Maident és Manowart hallgattam, de 15-nél biztosan nem voltam több, talán inkább 14 voltam. Hát, mit mondjak, ennyire durva zenét akkor nem hallottam, főleg a nem koncencionális énekhang miatt, ami még durvább volt ezen a súlyos, zajos, metált punkkal fuzionáló lemezen, talán a legbrutálisabb 'head albumon, annak is az utolsó, lemezcímadó számán. Pár évvel később, 1999-2000 között még el is énekeltük néhányszor az Oblivion nevű zenekarunkkal - azt azért mégsem hagyhattuk, hogy a Sepultura legyen az egyetlen banda, aki feldolgozza ezt a nagyon súlyos, de egyszerű dalt. Hát így. Isten nyugosztaljon, Ian Fraser Kilmister.<br />
<br />
<iframe allowfullscreen="" frameborder="0" height="55" src="https://www.youtube.com/embed/VdegjWkZW4Q?rel=0&showinfo=0" width="440"></iframe>Unknownnoreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4034878414084533598.post-7563289490628178982015-07-31T14:20:00.000+03:002015-08-02T10:16:19.000+03:00Pénteki pszichedelikus - Dragontears: BorderlineEzt előkészítettem, aztán nem írtam hozzá szöveget, aztán így maradt. Mindegy, jó zene...<br />
<br />
<iframe allowfullscreen="" frameborder="0" height="55" src="https://www.youtube.com/embed/Nd1Tt0uAC1s?rel=0&showinfo=0" width="440"></iframe>Unknownnoreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4034878414084533598.post-7178027131517239742015-07-27T08:17:00.001+03:002015-07-27T08:17:31.492+03:00Hétfői progresszív - Picchio dal Pozzo: Napier<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjq8eizGmkryQTayFxdLRcBBuhUDEU9Ts5diJW_X0sYL-s8AxOFJ06-PGPAo_Sqj0A-bXpjiLFCYS9wGpuI4TeWejNNxcUYoZBbVPAXiGqh0oaxzMgmqBvhlnK42NsgMfMyU8hHs5Bs2lk/s1600/picchio.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjq8eizGmkryQTayFxdLRcBBuhUDEU9Ts5diJW_X0sYL-s8AxOFJ06-PGPAo_Sqj0A-bXpjiLFCYS9wGpuI4TeWejNNxcUYoZBbVPAXiGqh0oaxzMgmqBvhlnK42NsgMfMyU8hHs5Bs2lk/s1600/picchio.jpg" /></a></div>
A Picchio dal Pozzo (kb. Harkály a kútból) egy olasz zenekar (volt?) Genovából, nem igazán lehet tudni mi lett velük, tipikusan egyike azoknak az eltűnt zenekaroknak, akik óriási időközökkel ki-kidobnak egy-egy albumot és/vagy valaki újrakiadja a lemezeiket cédén "újrakeverve". Ha nagyon szigorúak akarunk lenni, akkor igazából csak két stúdióalbumuk van, a többi három valamiféle élő album, vagy újrafelfedezett cucc. Na de ez az 1976-os debütalbum mekkora! Nincs sok köze a többi olasz progresszív zenekarhoz, inkább az angol canterbury-i szcéna zenekaraival rokon, nem is csoda, hogy Robert Wyattnak dedikálták ezt az albumot, amiben klasszikus és modern hangszerek találkoznak egy jazzes, elszállt, kísérletezgetős, olasz nyelvű őrültségben. Nem is túl egyszerű bármit is kiválasztani az albumról, az egész igazából egy nagy kísérlet, de végül ezt a számot szúrtam ki, mert a közepén (kb három és fél perctől) egy igazán szép, lírai téma bontakozik ki az addigi disszonanciából, szinte mint egy rajzfilm soundtrackje.<br />
<br />
<br />
<iframe allowfullscreen="" frameborder="0" height="55" src="https://www.youtube.com/embed/XefJrWoBWDA?rel=0&showinfo=0" width="440"></iframe>Unknownnoreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4034878414084533598.post-527954196588659302015-07-26T13:39:00.004+03:002015-07-26T13:47:37.435+03:00Vasárnapi lightos jazz fusion - Bill Bruford: Feels Good To Me<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEixl3bI90t25di5xAJTFDWTyxj-amLgpKdWQd0ZwwdiNRRPPGyzqvAROiaro-4iRbrdoPYoxPqBsKM3YAvxa2kb-wPyJhaSTvfIN78EXJEQQ0KCuFB2LTp-_JDkEOiIrZhtl3DqhnCYwuA/s1600/brufi.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEixl3bI90t25di5xAJTFDWTyxj-amLgpKdWQd0ZwwdiNRRPPGyzqvAROiaro-4iRbrdoPYoxPqBsKM3YAvxa2kb-wPyJhaSTvfIN78EXJEQQ0KCuFB2LTp-_JDkEOiIrZhtl3DqhnCYwuA/s1600/brufi.jpg" /></a></div>
Bill Bruford, a brit dobisten (Yes, King Crimson, UK stb) első, 1977-es "szóló"-albumáról való ez a címadó (de nem kezdő) nóta, az album talán leghozzáférhetőbb, leglájtosabb darabja. Rögtön felismerhető benne (a közepén) a Holdsworth-féle gitárszólózás. Egyébként ebben a számban John Goodsall is játszik a nemrég tárgyalt <a href="http://tranzisztor.blogspot.ro/2015/05/vasarnapi-jazz-fusion-brand-x-nuclear.html" target="_blank">Brand X</a>-ből, ezzel is kötődik a canterbury-i szcénához. Bruford ezután vette fel zenekar-megnevezésként az Earthworks nevet, s sokkal hardcore-bb jazz irányba vonult. Ez viszont egy jazz-pop-fúziós darab, ha van ilyen. Ha kiszednénk a pattogó alapokat alóla, akkor a főtéma elmenne valami Vangelis írta filmzenének is, egyébként kellemes a sok dúr hangsor használata a jazzben általában eluralkodó moll meg szűk hangsorok helyett (ettől is lesz olyan popzenés, nemcsak a viszonylag egyszerű - de később azért bekomplikálódó - ritmus miatt).
<br />
<br />
<iframe allowfullscreen="" frameborder="0" height="55" src="https://www.youtube.com/embed/LLaCZ5yGWAE?rel=0&showinfo=0" width="440"></iframe>Unknownnoreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4034878414084533598.post-78528130047412146942015-07-13T09:13:00.002+03:002015-07-13T09:13:40.158+03:00Hétfői progresszív - Aera: Mechelwind<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjO3JIKXIGPPOqqUnNQ_-5voah9FZEWQGAd1btzxRRmg25E02iTNdwhqJHjqXmhdiOySrTaJ-kHXFBhfBvESAACWI4q-hG3CpGRJRXFpkfzmHIZpBF5W9MX5TA9XTW7SPB9_4ZpPgg7nk8/s1600/handund.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjO3JIKXIGPPOqqUnNQ_-5voah9FZEWQGAd1btzxRRmg25E02iTNdwhqJHjqXmhdiOySrTaJ-kHXFBhfBvESAACWI4q-hG3CpGRJRXFpkfzmHIZpBF5W9MX5TA9XTW7SPB9_4ZpPgg7nk8/s1600/handund.jpg" /></a></div>
Az Aera egy német progresszív rockzenekar volt a hetvenes években, de nem igazán sorolhatóak a krautrockos bandák közé, inkább jazz-vonalról közelítették meg a témát. Amint ez a számcím is mutatja, a frankföldi Mechelwind városkájában éltek, ami olyasmi lehetett számukra, mint Canterbury a National Health és a többiek számára. Sokat nem lehet megtudni róluk, mert nagyon rég felbomlottak, csak öt (+ egy live) albumot hagytak az utókorra, amiből kb. kettő ami nagyon jó, az első (<i>Humanum est</i>), és ez (<i>Hand und Fuss</i>). Kitűnő szaxofon-passzusok tarkítják az amúgy gitáralapú, jazzes zenét, ami néha nagyon egyszerű (az átkötő részek pl 2.20 körül), máskor kicsit pszichedelikus (mint a nyitó, szűkített akkordokat felvonultató szorongósabb téma), megint máskor teljesen rockos (3.20 körül a szinte zappás szóló). Ebben amúgy mondhatni két szám van, öt percnél lelassul teljesen, és egy balladisztikus, nagyon pőre, kopogó hangzású basszustémával folytatódik, amire elsőre teljesen műfajidegen, de nagyszerű hegedűszóló jön, ezt gabalyítják tovább az elektromos gitárral, amíg a sodrás teljesen fel nem emészti az egészet, és vissza nem figyel a számot indító téma a háttérben. Mit ad isten, fenn van a youtubon az egész album...<br />
<br />
<iframe allowfullscreen="" frameborder="0" height="55" src="https://www.youtube.com/embed/QKnSLMPj02o?rel=0&showinfo=0" width="440"></iframe>Unknownnoreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4034878414084533598.post-2734424451807812762015-07-11T12:29:00.002+03:002015-07-11T12:29:32.311+03:00Szombati funky soul - Tower of Power: What Is Hip?<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj0-043W2GewKThYH8DvxNzW63OemVL9ElubLWPhozGTYzfr8kRdphbN-ZWUbMrUrs5aDvURiR9dI8C7Jrgr4K9Ptvv2BvzUiSE59KCn-GSm-Ma_g9VKPb45qfzbf5ae-EZamDTJxywkD4/s1600/tower-of-p.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj0-043W2GewKThYH8DvxNzW63OemVL9ElubLWPhozGTYzfr8kRdphbN-ZWUbMrUrs5aDvURiR9dI8C7Jrgr4K9Ptvv2BvzUiSE59KCn-GSm-Ma_g9VKPb45qfzbf5ae-EZamDTJxywkD4/s1600/tower-of-p.jpg" /></a></div>
Ezt a zenekart nemrég ajánlotta be egy ismerősöm, mint tökéletes muzsikát szexhez, hamar ki is próbáltam. Mondjuk nem ez a legdugósabb számuk, ez inkább táncolós, már amennyire én, a Nem Táncoló Ember meg tudom állapítani. Mindenesetre nagyon feszes, rézfúvósokkal alaposan megtámogatott funk ez, de azon jóval túl is mutat. Helyenként meglepően komplex, főleg bulis zenéhez képest. Különösen szimpatikus a groove-ot szinte motorszerű precizitással és erővel megtámogató pulzáló, gyors basszusgitár-téma, még ritmusváltások/breakek is vannak benne. Kár, hogy a mostani amerikai fekete zene ezen régiek kreativitásának töredékét mutatja fel mindössze, mégis jóval híresebbek. Sic tranzit. Na de válaszolva a címben feltett kérdésre: hát a csípő, bazmeg :D
<br />
<br />
<iframe allowfullscreen="" frameborder="0" height="55" src="https://www.youtube.com/embed/oAatPPEaZDA?rel=0&showinfo=0" width="440"></iframe>Unknownnoreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4034878414084533598.post-76193297489126779532015-07-09T09:16:00.001+03:002015-07-09T23:45:11.782+03:00Pénteki minimál pszichedelia - Physics: Delayed Drone<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjic-DQlYZ-Uqrijs4Mf4DIxA4uzpfwUJRoFpRG5OS2KdplHsJyCIOpJcescAffK2VA9mDGabK5_vE-gRGBt1IRcADx8-UGlB9sm-ucIkbtwxRBCO-dbVquumyyx5J6mmro1Qb_334hlyo/s1600/fizika.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjic-DQlYZ-Uqrijs4Mf4DIxA4uzpfwUJRoFpRG5OS2KdplHsJyCIOpJcescAffK2VA9mDGabK5_vE-gRGBt1IRcADx8-UGlB9sm-ucIkbtwxRBCO-dbVquumyyx5J6mmro1Qb_334hlyo/s1600/fizika.jpg" /></a></div>
A Physics egy nagyon hamar megszűnt, kevés kiadványt megért igazi ritkaság volt a kilencvenes évek vége felé, amikor már és még nem volt "divatja" az efféle minimalista, a hetvenes évek kraut-rockjában gyökerező fél-elektronikus zenének. Már ahhoz is elég nagy elszántság kell, hogy valaki Fizikának hívja a zenekarát, nemhogy ilyen monoton, a szám címéhez passzolóan ténylegesen drone-oló (miért nincs erre jó magyar szó? gyertek, találjuk ki. ezúttal versenyt hirdetek: a drone, droning - nem a minihelikopter! - szó legjobb magyarításáért fizetek egy kávét egy tetszőleges kolozsvári kocsmában.) hangzással álljon elő. Nem is csodálom, hogy hamar megszűntek. Pedig nagyszerű zene ez, ha nem is passzol minden (lelki)állapothoz. Érdekes még, hogy a drone itt szinte szó szerint is drone: néha helikopterre emlékeztető szintihangok dúsítják az elszállós, kókadozós, kánikulához maximálisan találó fílinget. <i>[ui. ma jól benéztem a napot, haha. a dátumot már nem cserélem ki, csak a címet javítottam]</i><br />
<br />
<iframe allowfullscreen="" frameborder="0" height="55" src="https://www.youtube.com/embed/WN5yHAakS58?rel=0&showinfo=0" width="440"></iframe>Unknownnoreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4034878414084533598.post-28970403942292414832015-07-08T13:44:00.002+03:002015-07-08T13:44:35.125+03:00Szerdai metál - Ark: Torn és Where the Wind Blows<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjyc15GhPPkaSXCQEbDp9nobwKSZZeidhtxAsZjdQ-FXfuL5FxEAeTpXq0e9ZA0o1P8m7yKLQ4wFqKZryokyBt5cgU4l9dOwT7t4T7pqUBi5ILvd-IAVJKfv6JHrgKi_Zq_eRUyg7rWa74/s1600/ark.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjyc15GhPPkaSXCQEbDp9nobwKSZZeidhtxAsZjdQ-FXfuL5FxEAeTpXq0e9ZA0o1P8m7yKLQ4wFqKZryokyBt5cgU4l9dOwT7t4T7pqUBi5ILvd-IAVJKfv6JHrgKi_Zq_eRUyg7rWa74/s1600/ark.jpg" /></a></div>
Az Ark egy prog.metál "szupergrupp" volt az ezredforduló környékén, most egyedül Jorn Lande nagyszerű hangú énekes nevét emelném ki a felállásból. Mindössze két albumuk volt, ami hatalmas kár, ráadásul a bőgős a tavaly meg is halt, úgyhogy ebből reunion soha nem lesz, legalábbis abban a formában nem. S hogy mitől progresszív ez a metál? A második albumról származó <i>Torn</i>ból számból eléggé alaposan kiderül, az egyből működő, dallamos refrént néha igen fura ütemek és hangzások kötik össze, de sohasem nyújtják el a kísérletezgetést annyira, hogy kellemetlen legyen a kedves hallgatónak. Az első albumról kiszemelt <i>Where the Wind Blows</i> pedig nemkülönben dallamos, fülbemászó refrénnel bír, de maga a szám is egyszerűbb kicsit, sőt, még egy blues(os) szóló is helyett kapott benne. Szerintem maximálisan rádióbarát zene, fura hogy nem mennek ilyen igényes dolgok az éterben. Szóval R.I.P. Ark.
<br />
<br />
<iframe allowfullscreen="" frameborder="0" height="55" src="https://www.youtube.com/embed/_qDPjbWp_8w?rel=0&showinfo=0" width="440"></iframe>
<br />
<iframe allowfullscreen="" frameborder="0" height="55" src="https://www.youtube.com/embed/z4Eq6LWogvI?rel=0&showinfo=0" width="440"></iframe>Unknownnoreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4034878414084533598.post-6515253019686608872015-07-05T12:51:00.000+03:002015-07-05T12:51:06.315+03:00Vasárnapi jazz fusion - Oregon: Dance to Morning Star<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgvVG4JCW8qohHTbpoZilxHH8P2lZXkEPzLSLz94r5zyEGBXeh2OIuYYoQU3oAQU3lLsCqQCC_xaovSqgXBZujZn4prG0SO4-BoVH2qqG2zcicA-aFxRTnbSpecFuIXbPuELfrR8ACcao8/s1600/oregonout.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgvVG4JCW8qohHTbpoZilxHH8P2lZXkEPzLSLz94r5zyEGBXeh2OIuYYoQU3oAQU3lLsCqQCC_xaovSqgXBZujZn4prG0SO4-BoVH2qqG2zcicA-aFxRTnbSpecFuIXbPuELfrR8ACcao8/s1600/oregonout.jpg" /></a></div>
Mialatt a héten kinn a városban (mégcsak nem is feltétlenül mindig a parkban) zajlott az igen kevés jazzt felvonultató Jazz in the Park fesztivál, én itthon felfedeztem magamnak egy igazi jazz-zenekart, ráadásul borító alapján, ami velem kb sohasem szokott előfordulni. Persze nem "tiszta" jazz ez sem (miért, az mit jelent?), hanem ez is fuzionál, mégpedig világzenés, népi hangszerekkel, hangzásokkal és struktúrákkal. Ráadásul rohadtul nem mai csirkék ezek sem, hanem pont a számomra aranykorban kezdték, a hetvenes években. Az amerikai Oregon zenekarról van szó, s közben azt is megtudtam, hogy 2003-ban Temesváron is jártak. Viszonylag egyszerű, népies ritmusra szólóznak klarinéttal, de néha még nagybőgővel(!) is, tessék megfigyelni a számban felbukkanó akusztikus hangszerek miriádjait.<br />
<br />
<iframe allowfullscreen="" frameborder="0" height="55" src="https://www.youtube.com/embed/TGRwX5lh74E?rel=0&showinfo=0" width="440"></iframe>Unknownnoreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4034878414084533598.post-58899700397230113322015-07-03T11:53:00.001+03:002015-07-03T11:53:40.967+03:00Pénteki space - Hawkwind: Born To Go<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjPRcon660wy9ltb7YD70F7aEWZvFJMS9GaH6Y87MMfI64PqsluSOSMTu5jw6Np3R3FHaVhK-23uyFN-Oz1TVMTzRkGFomvsJ3ysqf2z1IKcRKwSECW_DihJ1tcYlcNitPXbnz93UwTdn8/s1600/space-ritual.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjPRcon660wy9ltb7YD70F7aEWZvFJMS9GaH6Y87MMfI64PqsluSOSMTu5jw6Np3R3FHaVhK-23uyFN-Oz1TVMTzRkGFomvsJ3ysqf2z1IKcRKwSECW_DihJ1tcYlcNitPXbnz93UwTdn8/s1600/space-ritual.jpg" /></a></div>
Az űrkutatás fejlődését követően a hatvanas évek vége felé egyre több zenekar kezdett kísérletezni hasonló témákkal (Pink Floyd), s amikor a zenei technológia is utolérte a kísérletező kedvet, akkor tudott igazán robbanni a Hendrix-féle LSD-szagú pszichedelia az elborult brit mehetnékkel. Így lett meg a Hawkwind. Talán nem véletlen, hogy ekkor szállt le végre az ember is a Holdra. A space rock alapbandája (ekkor még a jó öreg Motörheades Lemmy is bőgőzött náluk), s talán a műfaj legfontosabb beizzító lemeze a <i>Space Ritual</i> című élő album, 1972-ből. Én ennél többet nem is mondanék, ez a szám- és albumcím elég tökéletesen leír mindent, a zene pedig jól meghatározza azt, ami jön: sistergő, háttérben drone-oló hangok, mucho reverbo, elborult űr- és spirituális tematikájú szövegek (néha akár narrálva is, de olyan szerzők műveit is felhasználva, mint Michael Moorcock), mindez egy szinte törzsi módra egyszerű, sodró dobütemre. Szpész. Nem csoda, hogy úgy reklámozták az albumot annak idején, hogy "88 minutes of brain-damage". :D<br />
<br />
<iframe allowfullscreen="" frameborder="0" height="55" src="https://www.youtube.com/embed/dMCKG4O0WTU?rel=0&showinfo=0" width="440"></iframe>Unknownnoreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4034878414084533598.post-43361692351290926142015-07-02T08:45:00.000+03:002015-07-02T08:45:22.409+03:00Csütörtöki filmzene - Giorgio Moroder: Midnight Express (Chase)<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiPw1MfVzOjtO3N9FboKZCbaoA_zHWCEDep2-nDfg0zE2X5vAB9BwHsXaFsB_xBn6UdrSnp5r7dbLs7aOQr20pS8HxLlerD84vATeRa6F61OgWHGLUPnQgD2tf_jkEfkmzaGtH_E4XLwVc/s1600/midnight.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiPw1MfVzOjtO3N9FboKZCbaoA_zHWCEDep2-nDfg0zE2X5vAB9BwHsXaFsB_xBn6UdrSnp5r7dbLs7aOQr20pS8HxLlerD84vATeRa6F61OgWHGLUPnQgD2tf_jkEfkmzaGtH_E4XLwVc/s1600/midnight.jpg" /></a></div>
Giorgio Morodert valamiért nagyon (újra)felfedezte magának a kortárs elektronikus miliő, s mondjuk jól is tette. Nagyon sok filmzenét is írt viszont a megboldogult hetvenes-nyolcvanas években, az akkor mérföldkőnek, bazinagy újításnak számító szintetizátorokat beházasítva a filmzeneileg nagyon konzervatív Hollywoodba. Nem maradt nagyon gyümölcsöző ez a dolog, igazából a mainstream Hollywood azóta is a német romantika (Wagner) csecseit csócsálja John Williamsék által. Mindegy, ezért a filmzenéért Oscart is kapott az olasz producer-dídzséj-úttörő, mellesleg a film is kibaszottul jó, tessenek szívesen bepótolni ha nem látták. A nóta maga egy cefetül fülbemászó szintitéma, valahol Kraftwerk és Jean-Michel Jarre között, egy diszkós-üldözős ritmusra rápittyegtetve.
<br />
<br />
<iframe allowfullscreen="" frameborder="0" height="55" src="https://www.youtube.com/embed/bQ-xLd8mVIE?rel=0&showinfo=0" width="440"></iframe>Unknownnoreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4034878414084533598.post-60365253444394893192015-06-30T11:03:00.002+03:002015-06-30T11:03:58.019+03:00Keddi klasszikus - Sibelius: Finlandia, Op. 26.<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhidA6_sLK2XbkmtrAPfbsj7VBthwqnRQRYfPKepSbLpIjDHxChs04LGx6mzVcUPvWYW_lb3FcrHlVT67uoA6ZsYFAMc5l8O-NRzU4n8xAfR_-TGsr80QaERj6slFlnx3cI8MJeMtdw7GU/s1600/sibelius.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhidA6_sLK2XbkmtrAPfbsj7VBthwqnRQRYfPKepSbLpIjDHxChs04LGx6mzVcUPvWYW_lb3FcrHlVT67uoA6ZsYFAMc5l8O-NRzU4n8xAfR_-TGsr80QaERj6slFlnx3cI8MJeMtdw7GU/s1600/sibelius.jpg" /></a></div>
Nem, ez nem a vodkáról szól, hanem a legünnepeltebb finn zeneszerzőről, Jean Sibeliusról, a késői romantika alkotójáról, a finn nemzeti érzés kottába passzírozójáról. Őneki is a legreakciósabb, oroszellenes, függetlenedési óhajt kifejező darabjáról (Finnország akkor épp orosz fennhatóság alá tartozott), 1899-ből. Ezt a szimfonikus költeményt titokban, más címeken kellett előadni, nehogy a ruszkik rájöjjenek, hogy miről szól. A dolog működött, igaz, csak az első világháború miatt, de a finnek mégiscsak függetlenek lettek, immár szinte száz éve. (Ezt csak halkan súgom a transzilvanista mozgalomnak.) Az érdekes az, hogy nem is a legizgalmasabb darabja a szerzőnek, de hát ebből lett végül a finn <i>Szózat</i>, ha nem is a <i>Himnusz</i>. De kvázi-himnusz jellege miatt természetesen ezercsillióféle feldolgozása/rögzített előadása van, szinte lehetetlen kiválasztani, hogy melyiket szúrjam be ide. Végül egy viszonylag frisset választottam, direkt a forrásból: az új helsinki koncerttermet avatják fel éppen. Tévés közvetítés, de jó minőségű a zenefelvétel. Kippis!
<br />
<br />
<iframe allowfullscreen="" frameborder="0" height="55" src="https://www.youtube.com/embed/qOSaT6U4e-8?rel=0&showinfo=0" width="440"></iframe>Unknownnoreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4034878414084533598.post-82904473731040953112015-06-29T09:00:00.000+03:002015-06-29T09:00:00.575+03:00Hétfői progresszív - Trace: Bourrée<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhVXEf8sAKG1E2bQePbge8vcx5LW8o2pO7VGOd3hF3WcYj4oIpiKIef9p3DXzW1kZ11sOz9STx_N8V4dQ526FZUTDyO3mIgCWjTPv3KnAzkb_SGtENLpM5im82X9cPkLF7UxTgdXGwcJIc/s1600/tracebirds.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhVXEf8sAKG1E2bQePbge8vcx5LW8o2pO7VGOd3hF3WcYj4oIpiKIef9p3DXzW1kZ11sOz9STx_N8V4dQ526FZUTDyO3mIgCWjTPv3KnAzkb_SGtENLpM5im82X9cPkLF7UxTgdXGwcJIc/s1600/tracebirds.jpg" /></a></div>
Lám, itt egy progresszív rockzenekar, aki inkább az európai klasszikus zenéből inspirálódott, nem annyira az amerikai jazz-gyökerekből. Az amúgyis erősen neoklasszikus/neobarokk vonalat nyomató holland Ekseption zenekarból vált ki pár virtuóz tag, hogy csak úgy legyártson három nagyszerű albumot a nyolcvanas években. Itt két szám van egymásba gyúrva, az első rövid darab egy Bach-átértelmezés prog-hangszerekkel, örök kedvencem, a másik pedig egy kicsit improvizatívabb cucc, az első albumuk egyik számának a továbbgondolása. Nem egy meghatározó zenekar, már csak ha az outputjuk mennyiségét is nézzük, de az ismeretlen gyöngyszemek kategóriát magasan vezeti.
<br />
<br />
<iframe allowfullscreen="" frameborder="0" height="55" src="https://www.youtube.com/embed/YmHIUjBbuew?rel=0&showinfo=0" width="440"></iframe>Unknownnoreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4034878414084533598.post-68030113401892368892015-06-28T08:22:00.000+03:002015-06-28T08:22:00.304+03:00Vasárnapi avantgárd jazz - Henry Cow: Amygdala<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjx3cKum_znIH_pwlRRXEME0nocV2KJxAdDKzET3YfmJRvY6nM76azCgyNMHz-32fveNzbk-Rob0gEjQg86PiNLw4PMbBXQn0acRWJZBiPhQIdBo6AEpXR-XaLzGILWrZRh0cNu7_gEf9k/s1600/henrycowlegend.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjx3cKum_znIH_pwlRRXEME0nocV2KJxAdDKzET3YfmJRvY6nM76azCgyNMHz-32fveNzbk-Rob0gEjQg86PiNLw4PMbBXQn0acRWJZBiPhQIdBo6AEpXR-XaLzGILWrZRh0cNu7_gEf9k/s1600/henrycowlegend.jpg" /></a></div>
Épp valamelyik nap néztem meg a <a href="http://www.imdb.com/title/tt1605717/?ref_=fn_al_tt_1" target="_blank"><i>Frank</i> </a>című nagyszerű filmet, amelyben korunk egyik legzseniálisabb férfiszínésze, Michael Fassbender a film legvégéig egy hatalmas kartonfejjel a fején játszik. Az ottan bemutatott elborult, természetbe improvizatív albumot felvenni kivonuló zenekarhoz, illetve az ő munkamódszerükhöz hasonlíthat a cambridge-i egyetemen létrehozott Henry Cow nevű legendás formáció, akiknek egyik legfontosabb kvalitása az volt, hogy tudatosan távol tartották magukat a mainstreamtől, még akkor is, amikor az aranykorban a jobbfajta progresszív zenekarok be-bekerültek a rádióba. Ennek a magatartásnak a csúcsa volt az 1978-as Rock In Opposition nevű fesztivál, ahova olyan zenakarokat gyűjtöttek össze Európából, akiket "THE RECORD COMPANIES DON'T WANT YOU TO HEAR." Improvizált, készakarva határsértő zenét hoztak létre, aminek egy részét tényleg nehéz lehet néha hallgatni, de igazából nagyon sok gyöngyszem akad közöttük. Most a szó szerint legendás (címe: <i>Legend</i>), zoknis dizájnú első albumukról választottam egy viszonylag hozzáférhetőbb darabot, ami nagyon szép mintapéldája annak, hogy nem kell semmiféle struktúrába beleerőszakolni az ötleteidet, meg lehet a zenét oldani amolyan Ulysses-féle tudatfolyam-szinten is oldani, úgy, hogy egyszerre akár több zsánert is súrolsz, ha akarsz. Később még elborultabbak lettek, de hátha ez a szám jó kis betekintés ebbe a nagyszerű, korát tényleg megelőző zenekarba. A t<a href="https://www.youtube.com/watch?v=ZBHBF4di8Sk" target="_blank">eljes album is megvan</a> itt -- de most akkor megragadnám az alkalmat, hogy ismét kifejtsem: youtube-ról zenét hallgatni bűn, káros és szar. Csak kóstolónak van itt, próbáljátok beszerezni a zenéket legalább egy jó minőségű mp3-ban, de inkább flac-ban.<br />
<br />
<iframe allowfullscreen="" frameborder="0" height="55" src="https://www.youtube.com/embed/WqnNTzLMZBg?rel=0&showinfo=0" width="440"></iframe>Unknownnoreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-4034878414084533598.post-59634327370761653722015-06-27T15:38:00.001+03:002015-06-27T15:38:35.455+03:00Szombati pszichedelikus folk - Donovan: Mellow Yellow<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgEU_XMyzKwKnyR9UBJh2ghJffYLHcSF9uEj_RfpJQ-HJNNu1fX_1ZVeC8HoDWDKfma0ptlH7w0QF1vpgkaNZJRYrJJfyk2zmj0btjcl_h6kRjNT63Yyj8bwk6cs2WmbQY5IK9ulgsWNew/s1600/mellow.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgEU_XMyzKwKnyR9UBJh2ghJffYLHcSF9uEj_RfpJQ-HJNNu1fX_1ZVeC8HoDWDKfma0ptlH7w0QF1vpgkaNZJRYrJJfyk2zmj0btjcl_h6kRjNT63Yyj8bwk6cs2WmbQY5IK9ulgsWNew/s1600/mellow.jpg" /></a></div>
Jobb híján folknak szokták becézni Donovant, aki valahol a múlt heti Roy Harper után következik a brit akusztikus trubadúr-listában. A megboldogult hatvanas évek LSD-szagú terméke ő is, de kevésbé kontemplatív, inkább játékos modorú zenész, valahol az eltévedt amerikai hippik és a degettes brit proli zenék között van félúton. Skót Bob Dylan, mondhatni. A dalszövegei dekódolásához pontos mértékegységekre lenne szükség a bevett anyagokból, úgyhogy jobb idejekorán feladni. Azért mondtam, hogy Dylan, mert később ő is beelektromosodott kissé, de pályája elején teljesen akusztikusban nyomta az igét (a <i>Remember the Alamo</i> című dala még dylanosan is van elénekelve). Fogalmam sincs, miért pont ezt a dalt választottam, lehet azért, mert amikor először hallottam, máris bólogattam rá, s magában a zenében, a zenei fogalmazásban is van valamiféle cinizmus. Egyből dúdolható cucc, aminek egyszerű akusztikus témájára még fúvósok és egyebek is érkeznek később.<br />
<br />
<iframe allowfullscreen="" frameborder="0" height="55" src="https://www.youtube.com/embed/Bs7xZKXwyR0?rel=0&showinfo=0" width="440"></iframe>Unknownnoreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4034878414084533598.post-34469338448493643162015-06-25T23:30:00.000+03:002015-06-25T23:30:00.359+03:00Pénteki pszichedelikus - Ego on the Rocks: Asylum<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgSXYFuR8iX4Subn7hfqkRdZRSG4XDZN_EymgchdbScQa0n8YBCnZGwQlm5jso7GhZVgeEVpICjk9MCac8CBLGsB0H7naRwOZXrGAolUy3WpijoCTNqNomYcT80P6l14g60Nik-AmtmF3s/s1600/egorocks.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgSXYFuR8iX4Subn7hfqkRdZRSG4XDZN_EymgchdbScQa0n8YBCnZGwQlm5jso7GhZVgeEVpICjk9MCac8CBLGsB0H7naRwOZXrGAolUy3WpijoCTNqNomYcT80P6l14g60Nik-AmtmF3s/s1600/egorocks.jpg" /></a></div>
A múltkori <a href="http://tranzisztor.blogspot.ro/2015/06/penteki-space-rock-eloy-through-somber.html" target="_blank">Eloy </a>kapcsán jött be ez a zenekar, vagy inkább szpesöl projekt, amit két ex-Eloy-tag, a billentyűs és a dobos csinált. Sajnos, csak ez az egy albumuk volt, 1980-ban (<i>Acid in Wounderland</i>), s még ez is irtó rövidke, ami nagy kár. De lehet, jobb is így, mert a műfaj (ha van ilyen műfaj... ha kell legyen ilyen műfaj...) egyik legizgalmasabb rejtett gyöngyszeme ez a negyven percnyi muzsika. Kísérletezés és slágeresség között mocorog, nagyon elszállós, talán a korhoz képest túlságosan is (lehet, hogy ezért nem lett belőle semmi "komolyabb" később). Előszöris, a groove-ja kurvajó, továbbá a billentyű-szőnyeg s a szinte funkos gitártémával zseniális, s itt még a németes danolászás sem annyira idegesítő, mint amennyire az Eloynál néha. A vicc az, hogy teljesen klasszikus struktúrájú pl. ez a szám, még sláger is lehetett volna belőle. Ja és a szintiszóló is milyen fasza, egyszerűsége ellenére. Vagy pont azért, ugye. Hálistennek valami jograbló gazember az egész albumot felrakta a jutubra, úgyhogy <a href="https://www.youtube.com/watch?v=2wjEMe8TLzw" target="_blank">ide kattintva meg lehet hallgatni mind</a>, sőt, bónusztrekkek is vannak.<br />
<br />
<iframe allowfullscreen="" frameborder="0" height="55" src="https://www.youtube.com/embed/spw-zY0fwOc?rel=0&showinfo=0" width="440"></iframe>Unknownnoreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4034878414084533598.post-90785235699114502582015-06-22T09:34:00.001+03:002015-06-22T09:34:53.385+03:00Hétfői progresszív - Triumvirat: Spartacus<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjDMODIbUJslUtOX5KdQXfjN6rhRvE6fGzsccqZJ8pVjpjmESheun4lGeYaLQlhCtisiA_-rRrUreoVHoiAgAN5KIkfD6jLdUHJPfXrV6oJAWmBusujC0xSOapJwRdoVH7lkzEfftZzGG8/s1600/sparta.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjDMODIbUJslUtOX5KdQXfjN6rhRvE6fGzsccqZJ8pVjpjmESheun4lGeYaLQlhCtisiA_-rRrUreoVHoiAgAN5KIkfD6jLdUHJPfXrV6oJAWmBusujC0xSOapJwRdoVH7lkzEfftZzGG8/s1600/sparta.jpg" /></a></div>
Ha az <a href="http://tranzisztor.blogspot.ro/2015/06/penteki-space-rock-eloy-through-somber.html" target="_blank">Eloy </a>a német Pink Floyd volt, akkor a Triumvirat a német Emerson Lake and Palmer vagy Yes, de ez újfent nem probléma, legalább további bizonyítékokat szolgáltatnak arra, hogy Németországban nem csak a <a href="https://en.wikipedia.org/wiki/Berlin_School_of_electronic_music" target="_blank">berliner schule</a> és nemcsak krautrock létezett abban a korszakban. Sajnos a PR-juk nem volt annyira jó, így hamar eltűntek, mindössze egy évtizednyi igen koncentrált progresszívtörténeti hozzájárulás után. Nagyszerű, összetett darab ez a címadó, talán legismertebb albumukról: a patetikus, dallamos részeket játékos billentyűfutamok váltják, aztán a vége felé bejön egy teljesen más, galoppozós harmadik téma, egy kissé szintis, mára már nosztalgikus szinti-hangszínnel. Az érdekes az, hogy a rockzene talán legfontosabb hangszere, a gitár egyáltalán nem is hiányzik, a bőgő, dob és billentyűsök/zongora <i>triumvirátusa</i> teljesen kitölti a teret - csak (szintén az Eloyhoz hasonlóan) egy kissé karaktertelen énekhang ront az összeképen picit. Bocsánat a gyalázatos hangminőségért, de legalább újabb érveket szolgáltatok a youtubos zenehallgatás ELLEN.<br />
<br />
<iframe allowfullscreen="" frameborder="0" height="55" src="https://www.youtube.com/embed/Fu8mWEnz4cI?rel=0&showinfo=0" width="440"></iframe>Unknownnoreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4034878414084533598.post-75483872378157567882015-06-20T08:00:00.000+03:002015-06-20T08:00:00.892+03:00Szombati meglepi folk - Roy Harper: Freak Street<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhmv2dWCv-4bYAXfExQyvBHY7CESDrBg3yblbcX37rVXPjjZbPXj6ywc5at4xYfNw942x8R-auTf3fvSmK1GTzXF10OUrIgWrGrXEZBwG702hrGt38488jKMnd_ZFnccaDkR0omQUIwVGY/s1600/roy.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhmv2dWCv-4bYAXfExQyvBHY7CESDrBg3yblbcX37rVXPjjZbPXj6ywc5at4xYfNw942x8R-auTf3fvSmK1GTzXF10OUrIgWrGrXEZBwG702hrGt38488jKMnd_ZFnccaDkR0omQUIwVGY/s1600/roy.jpg" /></a></div>
Azoknak, akik számára a folkzene betépett hippiket, vagy legfeljebb korai Bob Dylant jelenti: volt a briteknél egy erős és izgalmas mozgalom a hatvanas-hetvenes években, irtó jó folk(os) zenészekkel, akik nagyjából feleslegessé is tették ezt a műfaji címkézést. Roy Harper talán az egyik legfontosabb trubadúrja a zsánernek, s talán nem is ez a legismertebb vagy legjobb albuma (a minőség mindenképp elég hullámzó),<strike> de ez a szám zárja az albumot, s nagyjából minden megtalálható benne, mint ami az előző számokban.</strike> Végül nem az albumzáró és albumcímmel azonos <i>Come Out Fighting Ghengis Smith</i> címűt raktam be, mert letörölték a youtubról és dög voltam feltölteni máshova. Helyette itt van az albumnyitó szám, ami nagyszerű, és még rövid is. <strike>Figyelem, dilis narrációt is tartalmaz nyomokban. </strike>Ha valaki beszerezné, mindenképp a remastered CD-verziót szerezze meg, jobban is szól, mert van rajta csomó nagyszerű bónuszdal.<br />
<br />
<iframe allowfullscreen="" frameborder="0" height="55" src="https://www.youtube.com/embed/g-lB9vmW_9k?rel=0&showinfo=0" width="440"></iframe>Unknownnoreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4034878414084533598.post-27864731010497420812015-06-19T08:00:00.000+03:002015-06-19T08:00:01.428+03:00Pénteki space rock - Eloy: Through A Somber Galaxy<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhp1-0peYQ4cj_m0n15aSS7qBTOHKxlT3B_rikmJvLRqT_Sh7udP1yRWSxJr0HQ3Zpf12kUMHWPHXM806ZYzAKzEP6Sa21Vr33MtkWM6dS2axdjWfyz2FbxeSty65oFE9EmGA8sK1ofz7E/s1600/eloy.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhp1-0peYQ4cj_m0n15aSS7qBTOHKxlT3B_rikmJvLRqT_Sh7udP1yRWSxJr0HQ3Zpf12kUMHWPHXM806ZYzAKzEP6Sa21Vr33MtkWM6dS2axdjWfyz2FbxeSty65oFE9EmGA8sK1ofz7E/s1600/eloy.jpg" /></a></div>
Egy Pink Floyd-klónnak indult német zenekar az Eloy, de hamar túlléptek ezen a címkén, sőt, a kor tipikus kraut-rockos szanaszét improvizálásán és eklektikusságán is, s egy nagyon feszes, nagyon egyedi space-hangzást hoztak létre, amihez passzoló képi és szövegvilág is jött, az egyik legjobb zenekar a témában, ha néha túl "németes" is a hozzáállásuk. A hetvenes években nyomták ki a legjobb cuccaikat, ez már az aranykor vége feléről származik, rögtön születésem utánról, s amint az album címe is jelzi (<i>Time to Turn</i>), egy kicsit modernizáltak, egyszerűsítettek a formulán, ami viszont nem jelenti azt, hogy rosszabbakká váltak volna. Marad az űr-téma, a kellemesen és tisztán bummogó basszus, amire fennséges szintitémák és theremin-szerű szólamok jönnek. A közepe felé pedig jön a torzított gitárszóló. Szinte slágeres ez a szám, és valamilyen szinten meg is előlegezi a nyolcvans évek szintetizátor-őrületét. Az egyetlen, ami ráfért volna a zenekarra (késő bánat), egy jobb énekes (s mégcsak nem is a darabos kiejtésével van bajom). Az érdekes az, hogy nem feltétlenül űrhajós utazás ugrik be számomra róla (ha már), hanem autókázás, van olyan jó vezetős muzsika mint az <i>Autobahn </i>:D Természetesen rohadt nehéz válogatni az Eloy-életműből, de még erről az albumról is, elég konstans minőséget tudtak produkálni. Na jó, a következő albumtól kezdve talán mégsem annyira, de azért azokat is jó hallgatni.<br />
<i>(Igen, nem fogom erőltetni a napi posztolást, annyi olvasója úgysem lett a blognak, inkább jobban válogatok majd, ez van.)</i><br />
<br />
<iframe allowfullscreen="" frameborder="0" height="55" src="https://www.youtube.com/embed/NUbYbz2cxyo?rel=0&showinfo=0" width="440"></iframe>Unknownnoreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4034878414084533598.post-15116958238838507532015-06-14T14:31:00.001+03:002015-06-14T14:31:45.231+03:00Vasárnapi elektromos jazz - Allan Holdsworth: Metal Fatigue<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjZn33Hd8GKgPLIaRmpb3nBMCYWLlWqcmZIxyif6YiOsTHt5w842anHB0RFV902B_eAmT2ygCmA6J8G-KBYq7ZPX2R1voHp_aJWaHQOSOGCiNliOjzcyaLKUnJyOxpVtqdmMv4cKQ-DYkQ/s1600/fatig.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjZn33Hd8GKgPLIaRmpb3nBMCYWLlWqcmZIxyif6YiOsTHt5w842anHB0RFV902B_eAmT2ygCmA6J8G-KBYq7ZPX2R1voHp_aJWaHQOSOGCiNliOjzcyaLKUnJyOxpVtqdmMv4cKQ-DYkQ/s1600/fatig.jpg" /></a></div>
Allan Holdsworth. A gitáros faszi, aki nemcsak bekapcsolta a torzítót, hanem rendesen továbbgondolta a jazz, rock és elektronika viszonyát a nyolcvanas években, olyan dolgokat rittyentett ki, amit addig senki, s sokakkal ellentétben nem szégyellte hogy másféle zenéket is hallgat. Ez az első albumának nyitószáma, még éneksáv is van rajta. Akinek beugrik a legendás UK című zenekar, az azért nem téved nagyon, Holdsworth ott kezdte, olyan legendás arcokkal mint Bruford vagy Wetton. Nem papolok sokat, mert dögmeleg van, tessék meghallgatni és kész. Esetleg még annyi, hogy más zenekarok ebből az egy számból csináltak volna egy egész albumot :D
<br />
<br />
<iframe allowfullscreen="" frameborder="0" height="55" src="https://www.youtube.com/embed/QBbVnw-B3Zw?rel=0&showinfo=0" width="440"></iframe>Unknownnoreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4034878414084533598.post-4106056163088517352015-06-13T11:17:00.000+03:002015-06-13T11:21:34.408+03:00Szombati meglepetés - 10cc: Don't Squeeze Me Like a Toothpaste<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgEJHHNqNXJYG4RwvrfBH_YWsBYk5Eml5OUTrbC20JETu9s0OjoVtWTQYwjAqAzgW7J8MSf7g6goP3BGIZSDIVUSQcMOb-Y0dlLaKsxbEfkF4ixjGi1vJ7BIhfTx69dtf9GeTAVCPsy1tg/s1600/deceptive.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgEJHHNqNXJYG4RwvrfBH_YWsBYk5Eml5OUTrbC20JETu9s0OjoVtWTQYwjAqAzgW7J8MSf7g6goP3BGIZSDIVUSQcMOb-Y0dlLaKsxbEfkF4ixjGi1vJ7BIhfTx69dtf9GeTAVCPsy1tg/s1600/deceptive.jpg" /></a></div>
A 10cc a legszebb ellenpélda arra a maximára, miszerint minden popzene bunkó, exploitatív és idióta tuskóknak csinálják, táncolás végett. Ez egy igen intelligens zenekar, lírikailag, (stúdió)technikailag és zeneileg egyaránt, sőt, az albumborítóikat meg egyetemen kéne tanítani, mindamellett nem tudom jobban jellemezni zsánerileg, csak popzeneként. Ez a szám a <i>Deceptive Bends</i> című albumról van (megintcsak nagyszerű borító), és mint szinte minden számuk, fogyasztható tánczeneként is, de ugyanakkor valamiféle gonosz, ironikus, szubverzív poén is. Nem kommentálom többet, tessék meghallgatni és elolvasni, és az összes többi albumukat is fogyasztani. Nagyszerűek, nem csoda hogy fel-felbukkannak kböző hollywoodi filmek nosztalgiázó soundtrackjében is.
<br />
<br />
<iframe allowfullscreen="" frameborder="0" height="55" src="https://www.youtube.com/embed/voEptiE9CVA?rel=0&showinfo=0" width="440"></iframe>Unknownnoreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-4034878414084533598.post-70654778335941257592015-06-12T08:00:00.000+03:002015-06-12T08:00:02.679+03:00Pénteki pszichedelikus - Rick Wright: Reaching for the Rail<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhtdsaeLMekRSt6g1bhw4sc6stYSjR980fdCRJR8BGnH5mMC8hv9dfpXOVAwdJPYRHCViHLfAbM4HRy5jYBZP5CG74E05GZu4H28HG-tctm6lrMQPXbmuHqt9SNPwP_TF28s67uz8Irs6c/s1600/broken-china.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhtdsaeLMekRSt6g1bhw4sc6stYSjR980fdCRJR8BGnH5mMC8hv9dfpXOVAwdJPYRHCViHLfAbM4HRy5jYBZP5CG74E05GZu4H28HG-tctm6lrMQPXbmuHqt9SNPwP_TF28s67uz8Irs6c/s1600/broken-china.jpg" /></a></div>
Wright a Pink Floyd oszlopos tagja volt, de kissé megbújt Gilmour és Waters árnyékában, az új (kellemes, de nem nagy vaszizdasz) albumot sajnos már nem is érhette meg. Billentyűs volt, de sok korai Floyd-számban énekelt is. Azt, hogy mivel is járul hozzá a Pink Floyd hangzásához és dalaihoz, talán úgy lehet a legjobban felmérni, hogyha meghallgatjuk a szólóalbumait. Kettő van belőle, sok-sok év kihagyással jelentette meg őket. Ez az 1996-os <i>Broken China</i> címűről van, és a Pink Floydnak a kevésbé vicces-himnikus, inkább patetikusan csöndesebb, későbbi, elszállósabb oldalát mutatja, akár lehetne a Fal egyfajta folytatása is, pszichológiájában mindenképp. Eme számnak már a tempója is tipikusan Floydos, de valahogyan mégis teljesen másvalami lesz belőle, és ki sem találnád, ki énekli a női vokált az elején: Sinéad O'Connor (aztán átveszi maga Wright). A felesége depressziójáról írta ezt a koncept-albumot amúgy, talán ezért is passzoló a női énekhang ide. Ilyenkor esik le, hogy egy legendás zenekar felbomlása vagy szüneteltetése talán nem is mindig rossz ötlet, mert ilyenkor a tagok mindegyike ki-kidob egy-egy szólóalbumot, amelyek közt igazi gyöngyszemek vannak. A Pink Floyddal is így van ez, a Waters, a Gilmour és a Barrett albumai mellett a Wrightéi is nagyszerűek, talán az egyszem Nick Mason-album lóg ki a sorból.<br />
<br />
<embed allowfullscreen="true" allowscriptaccess="always" flashvars="&file=http://alonetone.com/nandika/tracks/reaching-for-the-rail.mp3&height=55&width=440&frontcolor=0x3C3C3C&backcolor=0xf3f3f3&lightcolor=0xFF944B&screencolor=0xFF944B&showdigits=false" height="55" src="http://alonetone.com/flash/alonetone_player.swf" width="440"></embed>Unknownnoreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4034878414084533598.post-75996830127619686982015-06-11T08:30:00.000+03:002015-06-11T08:30:01.084+03:00Csütörtöki filmzene - Dentist (Little Shop of Horrors)Jó nagy kihagyás (hosszú és izzadós TIFF) után már megint filmzene, mert miért is ne. Ez kicsit amúgy kakukktojás, hiszen musicalből van, aminek Broadway-adaptációja is van, s többek közt pont a zene miatt volt érdemes remakelni a Roger Corman-féle klasszikust. Nehezemre esik visszazökkenni a TIFF előtti rutinba, úgyhogy sok szót nem fosok, íme, hallgasd meg, nagyon jól lehet röhögni rajta, főleg ha videoklipként nézed, a képekkel együtt. Steve Martint nem nagyon állhatom, de itt nagyon jól működik. Egy családkompatibilis horror-musical, szóval nincs hogy ne lehessen imádni. Sajnos a minőség borzasztó, de hátha megjön a kedved a teljes filmhez.<br />
<br />
<iframe allowfullscreen="" frameborder="0" height="55" src="https://www.youtube.com/embed/bOtMizMQ6oM?rel=0&showinfo=0" width="440"></iframe>Unknownnoreply@blogger.com0