2015. május 17., vasárnap

Vasárnapi jazz - Art Blakey: It's Only a Paper Moon

Bevallom, a jazzről, főleg a klasszikus értelemben vett jazzről a legnehezebb írnom - tulajdonképpen  az egész blognak valahol ez is az értelme, hogy rávegyem magam, megerőltessem magam, hogy úgy is odafigyeljek, hogy azután egy gondolatot képes legyek megformálni. Ez pedig három okból is nehéz, az egyik történelmi (tulajdonképp a jazz történetéről tudok a legkevesebbet, nem olyan exponált számomra mint amennyire pl. kölyökként betéve fújtam a Black Sabbath megalakulásának mítoszait), a második az én fülemmel kapcsolatos (hogy ti. kevés gyakorlatom van a jazz aktív, participatívabb hallgatásában), a harmadik pedig hogy amúgy is rohadt nehéz jazzről írni, mert az egész (főleg improvizáltságából eredően) annyira képlékeny, folyékony, és nem is feltétlenül komplikált, csak komplex. Hogy másképp fogalmazzak: a legkevésbé narratív zene, márpedig az én Wagnerre és progresszív rockra hangolt fülem szinte automatikusan fejezetekre és drámai mozzanatokra "bontja" a zenét. Szóval ilyen szinten is challenge. Szóvalakkor -- három történelmi dolog: a felvétel a legendás Blue Note jazzkiadónál jelent meg, érdemes ezeket vadászni még akár mp3-ban is, nemrég egy tonna ilyen felvételt töltöttem le vásároltam meg legálisan. A másik: a dal maga egy Broadway-darabhoz íródott a harmincas években és hamar jazz standard lett belőle, talán az Ella Fitzgerald-verziót többen ismerik. A harmadik: Art Blakey. Zseniális jazzdobos volt, a legnagyobbakkal való zenélés után alapította meg eme zenekarát, a Jazz Messengerst. Ahhoz képest ebben a Paper Moon-verzióban nem is türemkedik annyira előre a dob -- kivéve valahol a negyedik percet, ahol van egy nagyszerű, de rövidke szóló (ezekben mindig az a zseniális, hogy pontosan abba az ütembe érkeznek vissza, ahonnan elindultak). Természetesen rohadt nehéz felismerni az eredeti, sokkal lassabb verziót (igazából csak kiindulópontnak szolgál), de hát végülis ezért is jazz a jazz. Ja és imádom a nyitó, dob-basszus összjátékra ráfújt fúvóstémát a maga (nem zenei, hanem morális értelemben) hamiskás hangjaival.

1 megjegyzés:

Pistuka írta...

Hehe, errol egy Star Trek DS9 resz is van :)