Nem a legeredetibb metálbanda (de hát minden amerikai rockzenekar valamilyen szinten egy brit banda hangosabb, jobb PR-ral eladott koppintása néhány évvel később, egyezzünk meg), de 1984-hez képest elég marcona hangzást tudtak produkálni, figyeljük csak meg az első perc után belépő shreddinget, ami akkoriban nem volt túl gyakori. Nem olyan dallamos, mint az akkoriban nagyot hasító, Európából Kaliforniába áthallatszó metál, de cserébe idejekorán megteremtették a zenei és szövegbéli alapot a hasonszőrű, egyre durvább zenekarok számára (a nagy thrash-korszak csak még most kezdődget-forma). Igazából a jól eltalált tempóért szeretem (figyeljük meg a gitárok versus dobütések arányt), és azért, ahogy lassan, apránként felépíti a sistergő riff belépését. Mindez megszórva a korszak tipikus orrhangú rikácsolásával. Az albumon van amúgy később egy Deep Purple-feldolgozás is, csak hogy ne mondjátok, hogy alaptalan, amit írtam az európai "befolyásról".
Szerintem azért az egyik legnagyobb US power metal bandának kijár az örök tisztelet. A Mike Howe-val készített lemezek is kiválóak, klasszikusok, ám szerintem is talán az első a legjobb.
US power klasszikus bandák még az lső vonalból szerintem a Helstar és a Jag Panzer. Aztán van még egy csomó, főként későbbi banda, az újabb generációból az Iced Earth visz mindent. Szerintem körülírható műfaj ez, jellegzetesen más, mint az európai power, vagy a klassziksu heavy vagy thrash
1 megjegyzés:
Szerintem azért az egyik legnagyobb US power metal bandának kijár az örök tisztelet. A Mike Howe-val készített lemezek is kiválóak, klasszikusok, ám szerintem is talán az első a legjobb.
US power klasszikus bandák még az lső vonalból szerintem a Helstar és a Jag Panzer. Aztán van még egy csomó, főként későbbi banda, az újabb generációból az Iced Earth visz mindent. Szerintem körülírható műfaj ez, jellegzetesen más, mint az európai power, vagy a klassziksu heavy vagy thrash
Megjegyzés küldése